TENERIFE VACATION

TENERIFE - történelem

Az európaiaknak a Kanári-szigetek sokáig a világ vége volt, hiszen innen nyugatra már nem volt más, csak a végtelen óceán. A távolság misztikus képzeteket alakított ki a szigetekről. Az ókori görögök és rómaiak az Örök tavasz szigeteinek, a Boldogság szigeteinek, Szerencsés szigeteknek nevezték, s ez lehetett a Heszperidák kertje, ahol az „Éj ékes hangú leányai az örök ifjúságot adó aranyalmafát őrzik”. A világ szélén lebegő Szerencsés szigetek boldog lakói nem ismerték a bánatot. Ahogy a felhők gomolygásából kibukkan a Teide hegy csúcsa, vagy ahogy Lanzarote kísérteties, holdbéli vidékén felkel a nap, még a leghitetlenebb szemlélőt is meggyőzi arról, hogy a Kanári-szigetek a legendák földje. Homérosz úgy írja le a szigeteket, hogy itt soha sincs tél és örökké boldogok az emberek. Platón úgy véli, itt volt a legendás Atlantisz sziget-kontinens, amelyet az istenek bosszúból elsüllyesztettek, s csak e szigetek maradtak belőle.

Amit viszont biztosan tudunk, az az, hogy a Kanári-szigetek őslakosai a guanchék voltak, s hogy a szigetek újabb kori története a spanyol uralommal kezdődik. Tenerifét véres csaták után 1496-ban foglalták el a spanyolok, akik számára a Kanári-szigetek nélkülözhetetlen állomás lett az új világ felé vezető hajóutakon.

A guanchék valószínűleg Észak-Afrikából érkeztek nádból készült hajókon. Nevükben a ”guan” jelentése ember, a „che” jelentése fehér hegy – ez utóbbi a tenerifei Teide vulkán hófödte csúcsára utal. A sziget őslakosai teljesen másképp néztek ki, mint a mai kanáriaiak. Magas, szőke, kék szemű, viking típusú emberek voltak, akik aztán a más afrikai és európai népekkel keveredtek. A guanchék – guancsóknak is nevezik őket – pásztorkodással foglalkoztak és barlangokban éltek, vagy mélyedést vájtak a sziklákba. Ezen a vidéken teljesen kézenfekvőnek tűnik a barlanglakás, hiszen télen melegebb, nyáron pedig hűvösebb, mint bármilyen más hagyományos lakóépület. A barlangokat magtárnak is használták, de itt tartották szertartásaikat, és ide is temetkeztek. Kecske- és báránybőrbe öltöztek, ezeknek az állatoknak a húsát fogyasztották, tejükből vajat és sajtot készítettek. Szerszámaik és fegyvereik durván megmunkált fából, kőből és csontból voltak. Az országot király irányította.

Tenerife az utolsó kitörés Földrajzi-geológiai szempontból a Kanári-szigetek valójában 7 sziklás folt, amely 480 km-es körzetben szétszóródva fekszik az Atlanti-óceánban, a Szaharától nyugatra. A szigeteket vulkáni kitörések hozták létre, ami azt is jelentette, hogy idővel egyre nagyobbak és magasabbak lettek. A földkéreg mozgása nyomta őket fel az Atlanti-óceán fenekéről. A Kanári-szigetekhez 7 nagyobb, lakott és 6 kisebb, lakatlan sziget tartozik. A 7 nagyobb sziget: TENERIFE, FUERTEVENTURA, GRAN CANARIA, LANZAROTE, LA PALMA, LA GOMERA, EL HIERRO. Lenyűgöző a szigeteken a természet változatossága. Fuerteventura lakatlan, kopár szigetén a szél kergeti a homokot, La Palma földje viszont zöldellő és termékeny; Tenerife, Gran Canaria és Gomera csodálatos belső területei olyanok, mint az Édenkert, viszont Lanzarote kietlen pusztasága a Pokol völgyének tűnik.

A szigetek összterülete 7500 km². A Spanyolországhoz tartozó autonóm terület közigazgatásilag két tartományra oszlik; az egyik központja Santa Cruz de Tenerife, s Tenerife mellett ide tartoznak a tőle nyugatra fekvő kisebb szigetek, El Hierro, La Gomera, illetve a két csúcsáról könnyen megismerhető La Palma is.
A másik közigazgatási központ Gran Canaria fővárosa, Las Palmas, és hozzá tartozik Lanzarote, illetve a legkeletibb fekvésű sziget, Fuerteventura, amely 100 km-re fekszik az afrikai partoktól. Santa Cruz és Las Palmas 4 évenként felváltva viseli a Kanári-szigetek fővárosa címet, míg az autonóm parlament mindig Santa Cruzban ülésezik.

A szigetek összlakossága mintegy másfél millió fő.

Kanári szigetek - Tenerife

Az Afrikától 300 km-re, nyugatra található TENERIFE a legnagyobb és legnépesebb szigete a Kanári szigetcsoportnak. Területe 2034 km², és kb. 850 000 lakosa van. A népsűrűség a legmagasabb északon, a főváros, Santa Cruz környékén.

A sziget igazi turistaparadicsom, lehet éjszaka vagy nappal, számtalan hely, látványosság és esemény csalogatja a látogatókat – bámulatos ellentétekkel. Melyik atlanti-óceáni szigeten tehetjük még meg, hogy miután körbejártunk egy banánültetvényt, beülünk az autóba és rövid utazás után hógolyózunk egyet a hegyen? A hegy, a 3717 méter magas, csodálatos látványt nyújtó Teide a sziget szimbóluma.

Éghajlat – A túristák kedvére

A prospektusok – az ókori szerzőkhöz hasonlóan – a szigetcsoportot az „örök tavasz szigeteiként” emlegetik. A Kanári-szigeteken – a különleges földrajzi helyzetnek köszönhetően – az évszakok szinte meg sem különböztethetők egymástól.

Tenerifén az éves átlaghőmérséklet a tengerparti területeken 20-22 Celsius fok. Ugyanakkor a világ szinte összes klimatikus övezete megtalálható itt, és a szigetet bejárva, egyik ámulatból a másikba ejt bennünket a természet hihetetlen sokszínűsége. A sivatagi körülményektől a dús erdőségeken át a hegyvidékekig mindent megtalálunk Tenerifén – mindezt gyakran csak néhány kilométerre egymástól. E sokféleség magyarázata a sziget közepén végighúzódó hegygerinc, a Teno hegység, illetve folytatása, a Teide. Az átlag 1000 m magas ősmasszívum időjárási választóvonal: két eltérő klímájú vidékre osztja a szigetet. A kráter által védett északnyugati régió párás levegője dús trópusi növényzetet és örökzöld szőlőket táplál, míg a déli zóna forró, sziklás és száraz. Éppen ezért Tenerifét gyakran nevezik „miniatűr kontinensnek”. Itt a természetkedvelők és a „csak” strandolni vágyók is megtalálják, amit szeretnek. A legtöbb látogató a nagy üdülőhelyekre utazik, mivel itt számtalan sporttevékenységre kínálkozik lehetőség. A nemzeti park sziklás, vulkáni talaja és megszilárdult lávafolyamai csodálatos sétákra adnak alkalmat, és még mindig vannak viszonylag távoli, eldugott falvak az Anaga-hegység mélyén.

Növény és állatvilág

Bár a Kanári-szigetek talaja alapvetően sziklás, kőtörmelékes, amin nem él meg a növényzet, a hegyekben változatos a növényvilág. Ahogy egyre feljebb megyünk, a sótűrő, félsivatagi növényzetet párás esőerdők, fenyvesek, a magasabb részeken pedig keménylevelű cserjék és sziklanövények váltják fel. Tenerife ebből a szempontból is különleges: az éghajlat változatosságából adódóan itt nagyobb a lombos növényzet aránya, mint a többi szigeten; rendkívül sokszínű, egzotikus növényvilágot csodálhatunk meg. Az utak mentén mindenhol lonc és mimóza nő, bougainvillea, jakaranda piroslik.
A városi parkokban található színpompás virágok általában újabb kori telepítések, gyakran messziről érkeztek – akárcsak a föld, amelybe elültették őket. A szigetvilág eredeti növényzete lényegesen szegényesebb volt. Tenerifén a legjellemzőbb növényfajok az őshonos tabaiba cserje, továbbá a pálmafélék, a fenyőfélék, a hibiszkusz.

A hegyvidékek legtipikusabb fája a kanári-pineafenyő, amely idősebb korára rendkívül vastag törzset növeszt, és kerek, világoszöld koronája akár 30 m magasra is emelkedhet. A Vilaflorban látható legnagyobb példány törzsét 7 termetes ember éri csak körbe. A kanári fenyő a sziget fontos vízforrása: hosszú tűlevelei felveszik a nedvességet és a törzsön keresztül levezetik a talajba. A hegy gyomrában kb. 1 m átmérőjű kis barlangokban – galériákban – gyűlik össze a víz. Ezeket megfúrják és csővezetékeken keresztül juttatják el délre az ivó- és öntözővizet.

Hatalmas legyezőre emlékeztet a kanári-szigeteki pálma lombozata. Szintén őshonosak a babér- és cédruserdők. A kősivatagokban a hosszúkás oszlopkaktuszok és a medvetalpkaktusznak is mondott fügekaktuszok élnek meg. Utóbbit Lanzarotén haszonnövényként is termesztik – ezeken élnek meg ugyanis a bíbortetvek, amelyek nedvéből remek festék nyerhető.
Tenerife sárkányfa. A sziget kuriózuma az őshonos sárkányfa. Számos vaskos ágat növeszt, melyek szúrós levelekből álló bóbitákban végződnek. A semmi más fához nem hasonlítható növény nevét vérvörös nedvéről kapta, amely egykor az őslakosok mumifikálására szolgált. Sárkányvér néven ismert piros nedvéből és gyümölcséből már a rómaiak is gyógyító port készítettek, de felhasználták színezőanyagok, festékek és mázak előállítására is. A fák hosszú életűek, egy-egy kifejlett példány műemléki megbecsültségnek örvend. A leghíresebb sárkányfákat 1500- 2000 évesnek mondják.

A kanári pálmák mellett leginkább főnixpálmák és legyezőpálmák szegélyezik az utakat. A parkok látványossága a 10 méteresre is megnövő papagájvirág, de fa nagyságúak a leanderbokrok is. A fügefákat Indiából telepítették, az agavék származási helye pedig Mexikó, e növényt kardszerű, hosszú, egyenes leveleiről könnyű megismerni. A Kanári-szigetek híres banántermelő, minden szigetet behálóznak az ültetvények. Mandulafákat inkább falvakban látunk, de találkozhatunk narancsligetekkel, avokádó és gesztenyefákkal is.

A szigetek kuriózuma a kanári madár, amit sokan a terület névadójának gondolnak. Valójában a madár kapta a nevét a szigetekről és nem fordítva. A kanári szó a latin canis /kutya/ szóból származik, a szigeteken talált nagytestű kutyákról. A kanári madár eredeti neve Teide-madár, ugyanis csak Tenerife magashegyeiben élt. A sziget őshonos állatfajai közé tartoznak még a kecske, a szamár, a vadnyúl, a vércsék, békák, gyíkok, denevérek, cickányok.

GAZDASÁG

A Kanári-szigeteken a spanyol hódítók cukornádat kezdtek termeszteni, majd ez kiegészült más mezőgazdasági terményekkel, a már említett banán mellett burgonyával, paradicsommal, lencsével és dohánnyal. Az ipari tevékenységek sorában az olíva- és a dohányfeldolgozás, valamint a papíripar tett szert nagyobb jelentőségre. Lanzarotén mindmáig fontos szerepet játszik a bíbortetű tenyésztése, a tenerifei borok pedig messzeföldön híresek. Napjainkban a sziget fő bevételi forrása a turizmus, ami egyre csak növekszik. A spanyolok mellett évente 3-4 millió turista fordul meg Tenerifén. Jelenleg a tömeges turizmusból származik a szigetek jövedelmének kb.80%-a.

NÉPÜNNEPEK

Nehéz eldönteni, hogy a szigetek lakóinak vagy az ide látogató turistáknak szereznek nagyobb örömöt a legalább három napig tartó népünnepélyek, melyek többsége vallási eredetű. Ilyenkor kicsik és nagyok szebbnél szebb népviseletet öltenek, és maguk készítette tipikus helyi finomságokkal kínálgatják egymást. A leghíresebb a téltemető karnevál, mely februárban illetve márciusban 1 hónapon keresztül tartja bűvöletben a helyi lakosságot ugyanúgy, mint a világ minden tájáról érkező turistákat. Ilyenkor a sziget a karneváli színek valóságos orgiájában merül el. A fantasztikus Santa Cruz-i karnevált legfeljebb a Rio de Janeiró-i múlja felül, de a helyiek szerint hangulatban vetélkedik azzal is. Tenerifén minden évben 10-14 nappal hamvazószerda előtt csodálatos jelmezek parádéjával és latin zenével ünnepelnek. Amint Santa Crúzban véget ér a karnevál, máris kezdődik Gran Canarián a következő, Lanzarotén március elején indul a Carnival Fiesta, rá két hétre pedig Fuerteventura a soros. Minden egyes karneválnak más a témája – többségük vallási vonatkozású, és ez meghatározza a jelmezek és dekoráció jellegét. Utcai parádét a karnevál minden napján tartanak. Bár a jókedv és a szórakozás a legfontosabb, nagy gondot fordítanak a jelmezek elkészítésére és a zenére is. Minden karnevál nélkülözhetetlen eleme a városközpontban felállított színpad – itt rendezik meg az esti showműsorokat, akrobatikus bemutatókat. A Karnevál a Karnevál királynő megválasztásával kezdődik. A színes, táncoló kísérettel érkező jelöltek pazarul díszített dobogókon úsznak el a zsűri előtt. A versenyzők általában helyi szépségek, de más országok lányai is részt vehetnek a versenyben. A királynő öltözékének egészen egyedinek kell lennie és általános csodálatot kell keltenie. A karnevál minden eseményén az újonnan megválasztott királynő uralkodik a hozzá hasonlóan gyönyörű udvarhölgyek kíséretében. A Karnevál nemcsak a felnőtteké, a szórakozásból a gyerekek is kivehetik részüket, részt vehetnek a gyerekszínpad showműsorában és versenyeiben. A kislányok a „Karnevál hercegnő” címért versenyezhetnek.

Gyakran hónapokig is eltart egy-egy pazar jelmez és maszk elkészítése, a dobogók megtervezése, felépítése, így amint véget ér az egyik karnevál, a kanáriak máris a következőre készülődnek. A Kanári-szigetek karneváljainak másik jellegzetes szereplője a „Dragkirálynő”. Magasított talpú cipőikben a maszkos tömegből is kitűnnek a női ruhába bújt férfiak. A riói karnevállal ellentétben, ahol a fő felvonulás szervezett csoportokból áll, a Kanári-szigeteken szinte mindenki maszkot és jelmezt visel, így az utcákat és tereket kalózok, szamurájok és olyan komédiások töltik meg, mint Charlie Chaplin vagy éppen Walt Disney mesefigurái. A Santa Cruz-i karnevált a „szardinia temetése” nevű menet zárja. A siránkozó és nevetgélő gyászolók elkísérik a halat a tengerhez, ahol meggyújtják, és a belsejében elhelyezett több száz petárda látványos tűzijátékba kezd.

GASZTRONÓMIA

A kanári-szigeteki konyhát döntően a spanyolországi ízek határozzák meg, de akad néhány helyi különlegesség is. A szigetek alapvető ételalapanyaga a „gofio” ami pirított kukoricalisztből készül. Ez egy jellegzetes helyi fogás, amit a guanchék örökítettek át. A mojo fűszeres fokhagymás szósz, zöld és vörös változata ismert. Az egyik petrezselyemből és korianderból, a másik csilivel fűszerezett pirospaprikából készül. Húsételek mellé a papas arrugadas-t kínálják, ami tengervízben héjában főtt krumpli. Előételként szívesen fogyasztanak olivabogyót valamilyen kecskesajttal. A főfogások között természetesen a halételek a meghatározóak. Kísérőként száraz vörösbort ajánlanak. A szigeteken termelt borokról már Shakespeare is megemlékezett, a malvasia egykor a világ legjobb bora címet is elnyerte. Borkorcsolyaként nagyon kedvelt a bárokban kapható tapas – ezek apró hús-, sajt-, hal- és kagylófalatok.

S ha már az italoknál tartunk, szót kell ejteni a rumról, amiről általában a karibi térség jut eszünkbe. Pedig a Kanári-szigetek cukorültetvényei is igen elismert rumipart hagytak örökül. (Kanári Rum) A helyi rumnak finom ízeit, melegítő, sőt gyógyító hatását emlegetik. Változó alkoholtartalma 20-80% között mozog. A rum a fő összetevője egy másik híres italnak, a felerészben rumból álló grognak, illetve sok koktélnak. A Kanári-szigetek egyik specialitása a mézsör-rum.

Végül a gyümölcsös standokon új világ nyílik meg előttünk. Fogyaszthatunk mangót, vagy a kissé büdös de mégis ízletes papayát vagy a nem túl ínycsiklandó elnevezésű, de töményen édes kakist.

PUERTO LOS GIGANTES

Ez az első települése a 45 km hosszú, délnyugati üdülőövezetnek. Apartmanházakból felépített üdülőfalu, amelynek széles öblét fekete homokkal borított part övezi. A lankás hegyoldalra kapaszkodó kétszintes nyaralósorok közelében fenyegetően magasodnak a Teno–hegység tengerbe szakadó, kopár sziklatömbjei. A gyakran függőleges sziklafal legmagasabb része 500 méterrel emelkedik a tenger fölé.

Galéria megtekintése

MASCA - kalózfalu

Masca egykor a kalózok menedéke volt, és csak öszvérháton lehetett megközelíteni. Azért lett kalózfalu, mivel a magasból nagyon jó kilátás nyílik az óceánra, s a kalózok messziről kileshették a hajókat, amelyeket aztán megtámadtak.

Ma ez apró, hegyi település. A főútról másfél sáv széles út vezet a faluba. Veszélyes, de nagyon szép látvány fogadja az odalátogatót. Fehér házai magas és meredek sziklatömbök tövében bújnak meg. A település környéke, a csipkés sziklák és a mélyben kéklő óceán hálás fotótémát kínálnak. Tulajdonképpen nem is a falu a fő látnivaló, hanem a meredek hegyoldalakkal és éles gerincekkel tagolt, változatos hegyvidéki táj. A bájos falu egy maroknyi piros csempés kőházból áll, melyek pálmafák alatt hűsölnek. Az út menti árusok fügekaktuszt és narancsot kínálnak az átutazóknak. Közvetlenül a kis falu felett van egy terasz, ahonnan lenyűgöző a kilátás – különösen naplementekor – egyik oldalon a Teide hegyre, másik oldalon az Atlanti-óceánra. A faluban arra is lehetőségünk nyílik, hogy vezetők kíséretével szamárháton barangoljuk be a környéket. A falubéliek méheket is tartanak, kihasználva a környező virágzó mezőket.

GARACHICO

Garachico városa történelmi épületeivel igazi kis ékszerdoboz. Egy félszigeten, egészen pontosan egy tengerbe befolyó vulkáni földnyelven létesült. A természet erői nem voltak kegyesek hozzá: 1706-ban hatalmas vulkánkitörés, 1905-ben pedig földrengés rombolta le a települést. Tenerife egyik legjelentősebb kikötőjéből ezután 6000 lakosú, csendes alvóváros lett. A város bizarr tengerpartját a láva és az óceán találkozása alakította ki. A hajózás itt igen veszélyes a vulkáni zátonyok miatt. Az óceánnal találkozó láva ugyanakkor több lapos medencét is képezett, melyekbe dagálykor befolyik, apálykor pedig megreked a tengervíz. A várostól 1 km-re hatalmas fekete sziklamonolit, a Roque del Garachico emelkedik ki az óceánból. Télen Garachicot erős atlanti szelek ostorozzák, hatalmas, látványos hullámokat keltve.

A monda szerint, amikor a Teide testvérvulkánja kitört és Garachico város felé vette útját, szerencséjük volt a város lakóinak, mivel tudták, mi a teendő. Szóltak a helyi plébánosnak, aki tapasztalt volt ilyen téren, kihozott a templomból egy fakeresztet, ezt leszúrta a lávafolyam elé, aminek hatására a lávafolyam kettévált, és így maradt meg a mai Garachico. Bizonyára fizikát is tanult a plébános úr, mivel a keresztet a dombtetőre állította, és ennek köszönhetően menekült meg a város egyharmada, a túlélők a várostól 1 km-re lévő sziklára úsztak.

A középkori épületekből csak a kikötő mellett emelkedő Szent-Mihály erőd vészelte át a pusztítást. Ez a négyszögletes erődöcske éppen csak eléri a környező emeletes házak magasságát. Az épület kalóztámadások esetén ideiglenes menhelyként szolgált, belsejében ugyanis csak néhány napig húzódhatott meg 60-80 ember. Az erőd bejárata felett a település 5 legjelentősebb nemesi családjának címere látható.

ICOD DE LOS VINOS

Tenerife legismertebb bortermelő központja. A híres helyi borok Spanyolországban is népszerűek. A település nevét a fölé magasodó szőlőhegyről kapta, amelynek lejtőjét végigszabdalják a szűk szőlőteraszokat elválasztó kőkerítések.

A település fő nevezetessége mégis a szigetek legendás szimbóluma, a híres sárkányfa – a Drago Milenario, amely a templomteret díszíti. A 16 m magas, 6 m átmérőjű óriási növény állítólag 1000 éves, a legöregebb a Kanári-szigeteken. Törzse már szinte a föld színén elágazik, és az óriási karok bonyolult módon fonódnak egymásba. Az újabb és újabb ágak végül tömör, kaktuszszerű levélkoronában egyesülnek.

A sárkányfáról szóló monda szerint Herkulesnek hét feladatot kellett végrehajtania, ebből az egyik az volt hogy a levágja a hétfejű sárkány minden fejét. Amint lehullt a sárkány hét feje, a véréből nőtt ki a sárkányfa. A levelek vörös erezetűek, és ha leszakít valaki egy levelet, a levélerekből vér folyik ki. Ezt bárki ki is próbálhatja, csak az a baj, hogy a fa levelei 4 m magasan kezdődnek, tehát nem érjük el, létrát nem vihetünk oda nappal, mivel védett fa, tehát őrzik, éjszaka pedig azért nem sikerülhet, mert alszik a sárkány.

A település további nevezetessége a Szent Márk-plébániatemplom. Ez a sziget egyik legrégebbi egyházi épülete, amely a spanyol reneszánsz, a gyarmati építészet és a későbbi hozzáépítések furcsa elegye. Az épület a 15-16. században épült, de tornyát a 17. században emelték. Homlokzata reneszánsz, főoltára barokk, de a templom 2 és fél méter magas ezüstkeresztje például Mexikóból származik. Állítólag ez a valaha készített legnagyobb ötvösmunka. Szép az épület pineából faragott mennyezete, de az ezüst főoltárt és az arany kegytárgyakat is érdemes megtekinteni. A templomtérről elszakadva érdemes rövid sétát tenni a faluban, virágos bokrok, babérfás parkok, buján növő egzotikus növények és díszkutak között haladunk el.

LA OROTAVA

La Orotava városa egy völgy szívében fekszik, s talán ez a leghangulatosabb kisváros Tenerifén. Történelmi épületekkel szegélyezett, meredek sikátorokkal szabdalt település. Híres a sötét színű fából pompásan kifaragott erkélyeiről és kertjeiről. Templomai, középületei is a régi idők hangulatát idézik. A város szokatlanul zöld környezetben, dús banánültetvények közepén fekszik. Az Orotava-völgy megközelitőleg 60 km²-en terül el. Termőföldben és vízben gazdag terület ez, ami ideális hely bizonyos banánfajták termesztésére. A termés egy részét exportálják.

La Orotava nevezetessége egy látványos vallási ünnep, a pünkösd utáni harmadik vasárnap sorra kerülő virágos körmenet, a Corpus fesztivál. Az ünnepen a fákkal szegélyezett tér kövezetét szokatlan, színpompás „szőnyegekkel” borítják be; virágokból és színezett földből, valamint a közeli vulkán színes kavicsaiból óriási, vallási témájú képet készítenek a város főterén. A mű messziről egy festmény tökéletességével hat. Az úrnapi körmenet alkalmával a környező utcákat virágszőnyeggel borítják. További érdekesség, hogy állítólag minden évben Orotavában készitik a Santa Crúz-i karnevál győztes ruháit; e ruhák súlya vagy 100 kg, és ezt viselik a lányok.

A város egy másik nevezetessége a Nuestra Señora de la Concepción templom, barokk stílusú homlokzatával és bizánci kupolájával. Növényekkel övezett oázisban található a Los Realejos-kastély, amely a sziget kultúráját és történelmét bemutató kiállításnak ad otthont.

PICO DEL TEIDE

A sziget egyik fő látványossága, Spanyolország egyik legnagyobb nemzeti parkja, a LAS CAÑADAS nemzeti park, 1954 óta védett terület. 135 km² a területe. A 2000 m magasságban elterülő kráter lávasziklái és kisebb csúcsai szinte koronaként övezik a 3718 m magas csúcsot. Vagy 3 millió évvel ezelőtt egy hatalmas vulkáni kitörés hagyta maga után a 16 km átmérőjű krátert és a Teide hegy vulkáni kúpját. A TEIDE nemcsak a Kanári-szigetek, de egész Spanyolország legmagasabb hegye. Az ősztől tavaszig hófödte oromra, zárt kabinos libegő visz fel. Itt megcsodálhatjuk a lávafolyamok és az ásványoktól színezett sziklák vadregényes világát. Gyalogosan kétnapi túrával érhetjük el a csúcsot. A csúcs felé haladva a növényzet egyre gyérebb. 2000 m magasságban már csak bokrok és kisebb növények élnek. A csúcs közelében csak ritka ibolyák és a TEIDE madár él. A hegy sokáig a tengerészek tájékozódási pontja volt, ma a sziget szimbóluma. A csúcson a szél és a hideg néha kellemetlen lehet, a hó is csak nyárra olvad el.

Tenerife sziget neve guanche nyelven fehér csúcsot jelent. A csúcsot beborító fehérség miatt a tenerifeiek a Teidét csak cukorsüvegként emlegetik. A 2356 méter magasan levő Los Roquillos állomásról 33 személyes libegő visz a Teidéhez. 10 perc utazás után felérünk a La Rambletta fennsíkra, amelyből kiemelkedik a mai csúcs, a 200 méterrel fölé emelkedő PILÓN. Ehhez mintegy fél órát kell gyalogolnunk az oxigénszegény levegőben. A kilátás jó időben csodálatos, egész Tenerife látható, de borús időjárás esetén is lenyűgöző látványt jelent a gomolygó felhőtenger.

A Teide növényvilága fajokban szegény, de egyedülálló példányok is láthatók itt. Ilyen például a GUANCHÉK RÓZSACSERJÉJE - egy rózsaszerű bokor, a TEIDE IBOLYA – ami tavasszal a vulkán nyúlványain nő, a TEIDE MARGARÉTA, a MAPAIS virág vagy a fehér rekettye. Az állatvilág kevés képviselője a nyúl, a muflon, vadmacska és a sün. Helyi madárfajta a kék TEIDE madár.

A Teide még ma is működő vulkánnak számít, bár utoljára 1798-ban tört ki. La Palmán volt a Kanári-szigetek legutolsó vulkánkitörése 1971-ben. A nemzeti park területén haladva láthatóvá válnak a különböző színű megkövült lávafolyamok. Minél régebbi vulkánkitörésből maradtak, annál világosabb kőzetet látunk. Galéria megtekintése

VILAFLOR

1500 méter magasan helyezkedik el a Las Cañadas Nemzeti Park közelében Vilaflor. Nemcsak a sziget, hanem az egész Spanyol Királyság legmagasabban fekvő települése. Szinte állandóan felhőrétegben van a falu. Klímája és kristálytiszta levegője ideális az asztmás betegek számára. Kiapadhatatlan források erednek itt, melyeket már az angolok is felfedeztek. Éghajlata száraz és napos. A pínea- és mandulafákkal övezett hegyi falut elsősorban a természetimádók keresik fel. Tavasszal mandulafák és egyéb vadvirágok szinte virágtengerré változtatják a környéket. A környék erdőiben nagy kirándulások tehetők, az úton nyulakkal és a ritka ibériai kecske példányaival is találkozhatunk. A régi városháza és a Szent Péter-templom Tenerife hegyvidéki építészetének jellegzetes példái. A templomban szép faoltárokat tekinthetünk meg.

Vilaflor egykor híres csipkekészitő központ volt, s néhányan még ma is űzik ezt a mesterséget. A szakértők szerint Tenerifén itt készítik a legszebb és legjobb minőségű csipkéket, pedig a Kanári-szigetek kézműves termékei közül talán a csipke a legszebb és legkülönlegesebb. A minták finomsága és színei a mediterrán csipkeverés legszebb hagyományait őrzik. A gyönyörű áttört mintájú csipketerítők és tányéralátétek mindig fehér vagy bézs színben készülnek. Napjainkra a kézművesség kissé háttérbe szorult, helyette ásványvíz palackozással foglalkoznak az itt élők.

TENERIFE - La Gomera

A szigetcsoport második legkisebb tagja, tulajdonképpen egy vulkáni hegy, amelynek csúcsa 1487 méterre emelkedik az óceán fölé. A szigetet a természet gyöngyszemének is nevezik. A tömény, bujazöld növényzet egyedülálló a Kanári-szigeteken. Gomerát a sziklák szigetének is hívják, barangolásunk közben tömegével láthatunk furcsa kőalakzatokat. Birka- és kecskenyájakat is láthatunk a nyaktörő szakadékok szélén. A pásztorok régen hosszú, létraszerű botokkal őrizték a nyájat, melyet szükség esetén a mélybe tolva mászórúdként vagy gólyalábként használtak, hogy elékerülhessenek az elcsavargó állatoknak.

Szintén a távolságok áthidalására fejlesztették ki a silbót – a gomerai füttynyelvet –, aminek segítségével a szakadékok túloldalán lévő társaikkal érintkeztek. A silbónak bonyolult szabályai vannak, amelyek leginkább az ázsiai írásmódra emlékeztetnek: a fütty hosszúságának, magasságának és hangerejének változtatásával szavakat vagy szótagokat képeznek, és ezekből fonják össze a mondatokat. E furcsa kommunikáció hihetetlenül eredményes: a pásztorok két hüvelykujjukkal lefeszítik nyelvüket, és a kéz maradék részét tölcsérként használva több kilométeres távolságból is tudnak beszélgetni. Sajnos ma már csak az idősebb pásztorok ismerik a silbo szabályait.